Miért jó Csutorás Táborba járni?
Most ért véget a 25. tábor Örkényben.
Rengeteg élményem van, ezzel nem lehet betelni! Nekem tündérien jó volt!
Miért kérdezik sokan, hiszen voltak gondok pl. egyik nap nem ettem meg a levest, vagy sokat kellett várni az ebédre!
Ez igaz, de olyan számolatlanul áradt ránk a sok felhalmozódott tudás, évezredes tapasztalat, kifinomodott mesterfogás, gyönyörűséges dallam és jellegzetesen magyar tánclépés, hogy ez számomra olyan volt, mint egy zuhatag!
Mint a víz ömlött mindenkire a sok jó, szép és igaz! Aki vette a fáradságot a beleállt a zuhatagba, közepébe, az rengeteget kapott., Aki óvatoskodott az is bőven vihetett haza tudást, tapasztalatot jó érzéseket, de még aki nem jött be, az is kapott néhány szivárványos cseppecskét, ebből a régi, de csodálatos zamatú kultúrából, ami a miénk! Tovább kellene adni!
Rajtunk múlik, hogy fiatalos lendületes lesz, vagy egy szép kicsit poros múzeumi tárgy!
Számomra csodálatos élmény volt, hogy Angliától Észtországig mindenütt vannak emberek, főleg magyarok, akiket ide hív a kultúránk szeretete és az összetartozás élménye!
Az ember hullámtermészetű lény! Akkor boldog, ha közösen rezeg! Az éneklés, a kézműveskedés, de talán legerősebben éneklés és tánc közben ezt megérezzük, különösen, ha jó emberekkel vagyunk együtt és mi is szívvel, lélekkel rész akarunk ebben venni!
A közös rezgés lehet sok minden pl., közös filmnézés stb., de nekem hosszú évtizedek tapasztalata alapján a legerősebb és gyorsabb módszer a közös éneklés! A közös dallamokat, azonban meg kell tanulni. Ez kicsit fáradságos, de már tanulás közben is gyönyörűséges!
Így és itt lelkes és különleges tanároktól öröm tanulni, és azután amikor ezt közösen előadják látszik az embereken, hogy ettől boldogok! Ehhez nem kell inni, benyalni a kábítószert, de fizetni kell! Tanulással, gyakorlással, a jó tanárok, barátok megkeresésével, akik lelkesen tanítanak, így öröm tőlük tanulni!
A gála műsor nagyon szép volt!
A hét elején a sok téblábolásból, ügyetlenkedésből egy olyan műsor kerekedett ki, hogy a TV-ben is vetíthető az ott készült felvétel!
A sok apró nép, lelkesen csillogó szemmel verte a citerát Éva néni vezetésével, ahogy díszítgette a zenét más hangszerekkel, azt még nézni is jó volt, hát még milyen lehetett ebben részt venni!
A sok ének, zene, tánc közben csak úgy kavarogtak bennem az érzések. Miért nem értékeli ezt sok ember? Miért utánoz más népeket? Azok is, ő is tudja, hogy utánzó! Miért akar valaki másodosztályú utánzó helyett, büszke magyar lenni?
Fantasztikus volt hallgatni Budai Ilona tanítványait, akik közül ez egy kápát-aljai, egy erdélyi és egy délvidéki leányka együtt énekeltek, de gyönyörűségesen!
Ezt talán nehéz lenne egy német, francia, és spanyol leánykarnak!
A másik szívszorító, könnyeztető élményem volt amikor a Moldvából jött Legedi László István egy Angliából hazajött daunkóros fiúcskát megtanított furulyázni, és ezzel fel is léptek! A végén dörgő vastapsot kaptak! Mindenki érezte, hogy ez egy milyen különleges pillanat!
A gyimesi csángó tánc nemcsak a nézőknek, de nekem is nagy örömet okozott, mivel én is részt vehettem benne. André Csaba egy igazi férfiesszencia! Tud énekelni, táncolni és nagyon vidám, így öröm tőle tanulni! Széles András kedves vidám egyénisége és profi citerajátéka, betanított összeállítása, tanítványaival közös, fergeteges szereplését követte a mindenkit dalra fakasztó közös éneklés.
Utána még hajnalig ment a tánc, éneklés beszélgetés és nehéz szívvel búcsúztunk!
Ez hogyan jött létre?
Vannak segítők, akik a háttérben maradnak, de rengeteget segítenek pl. a szállítással Sulcz úr, Dr Büki Éva a szervezéssel, Detti és Bozsogi János az egész napos szervezéssel, ami egy nagyon nehéz feladat! Több helyen kellékek, emberek időben ott legyenek, hogy aki kap annak az ajándék ott legyen, személyes legyen stb. ez egy nagyon nehéz és sokrétű feladat, de Detti hibátlanul és kedvesen mosolyogva ezt hozta Jánossal és a csapattal!
Kell még egy magányos hős, Birinyi József, aki a tábor vezetője, szervezője , megálmodója és művészeti vezetője 25 éve!
Ehhez kell még egy csapat is, akikkel közösen, fáradhatatlanul szervezik, vezetik a tábort pl. Méri néni, Kovács úr, és Birinyi András!
Sok mindenről, mindenkiről lehetne még írni pl. az egri Gajdos együttesről, akik nagyon ól játszanak és tanítanak, muzsikálnak, hajnalig szebbnél szebb nótákat!
Feri bácsiról, akinél egész nap lehet tanulni a nádsíp-készítéstől a kereszt faragásig sok mindent, vagy Pál Pista bácsiról, aki 92 éves és ég tanít dudálni, énekelni és közben nagyon jó bemondásai vannak! Öröm vele beszélgetni, annyi jó története, dala van!
Az is nagyon jó, hogy a táborozók nagy része ezeket az értékeket továbbviszi és a saját tudásával gazdagít minket és a környezetét!
Én jövőre is jövök és szeretnék egy kezdő, vagy újra kezdő táncot vezetni, mert talán erre is lenne igény! Ádler Írisz és Böde Pista profi táncosok! Ők magas szinten tanítják a haladókat és az is jó, hogy itthoni táncokat is tanítanak lenyűgöző tudással és biztonsággal!
Ennyi lenne a beszámolóm, és ha valakit megbántottam, attól bocsánatot kérek! Nem akarattal történt!
A helyi segítőinket is jó lenne jövőre hívni pl., Gabikát, aki agyagozott, vagy kérni a lovaglás, kocsikázás lehetőségét, ami sok örömet okozott.
Köszönet mindenkinek, hogy a tábor létre jött és működött a szervezőknek, a segítőknek és a résztvevőknek!
Remélem, jövőre találkozunk és mindenki hoz egy barátot!
Tisztelettel Boros András /András bácsi/.
Bp. 2010. VIII. 16.
Rengeteg élményem van, ezzel nem lehet betelni! Nekem tündérien jó volt!
Miért kérdezik sokan, hiszen voltak gondok pl. egyik nap nem ettem meg a levest, vagy sokat
kellett várni az ebédre!
Ez igaz, de olyan számolatlanul áradt ránk a sok felhalmozódott tudás, évezredes tapasztalat,
kifinomodott mesterfogás, gyönyörűséges dallam és jellegzetesen magyar tánclépés, hogy ez
számomra olyan volt, mint egy zuhatag!
Mint a víz ömlött mindenkire a sok jó, szép és igaz! Aki vette a fáradságot a beleállt a
zuhatagba, közepébe, az rengeteget kapott., Aki óvatoskodott az is bőven vihetett haza
tudást, tapasztalatot jó érzéseket, de még aki nem jött be, az is kapott néhány szivárványos
cseppecskét, ebből a régi, de csodálatos zamatú kultúrából, ami a miénk! Tovább kellene
adni!
Rajtunk múlik, hogy fiatalos lendületes lesz, vagy egy szép kicsit poros múzeumi tárgy!
Számomra csodálatos élmény volt, hogy Angliától Észtországig mindenütt vannak
emberek, főleg magyarok, akiket ide hív a kultúránk szeretete és az összetartozás élménye!
Az ember hullámtermészetű lény! Akkor boldog, ha közösen rezeg! Az éneklés, a
kézműveskedés, de talán legerősebben éneklés és tánc közben ezt megérezzük, különösen,
ha jó emberekkel vagyunk együtt és mi is szívvel, lélekkel rész akarunk ebben venni!
A közös rezgés lehet sok minden pl., közös filmnézés stb., de nekem hosszú évtizedek
tapasztalata alapján a legerősebb és gyorsabb módszer a közös éneklés! A közös dallamokat,
azonban meg kell tanulni. Ez kicsit fáradságos, de már tanulás közben is gyönyörűséges!
Így és itt lelkes és különleges tanároktól öröm tanulni, és azután amikor ezt közösen előadják
látszik az embereken, hogy ettől boldogok! Ehhez nem kell inni, benyalni a kábítószert, de
fizetni kell! Tanulással, gyakorlással, a jó tanárok, barátok megkeresésével, akik lelkesen
tanítanak, így öröm tőlük tanulni!
A gála műsor nagyon szép volt!
A hét elején a sok téblábolásból, ügyetlenkedésből egy olyan műsor kerekedett ki, hogy a
TV-ben is vetíthető az ott készült felvétel!
A sok apró nép, lelkesen csillogó szemmel verte a citerát Éva néni vezetésével, ahogy
díszítgette a zenét más hangszerekkel, azt még nézni is jó volt, hát még milyen lehetett ebben
részt venni!
A sok ének, zene, tánc közben csak úgy kavarogtak bennem az érzések. Miért nem értékeli
ezt sok ember? Miért utánoz más népeket? Azok is, ő is tudja, hogy utánzó! Miért akar valaki
másodosztályú utánzó helyett, büszke magyar lenni?
Fantasztikus volt hallgatni Budai Ilona tanítványait, akik közül ez egy kápát-aljai, egy erdélyi
és egy délvidéki leányka együtt énekeltek, de gyönyörűségesen!
Ezt talán nehéz lenne egy német, francia, és spanyol leánykarnak!
A másik szívszorító, könnyeztető élményem volt amikor a Moldvából jött Legedi László
István egy Angliából hazajött daunkóros fiúcskát megtanított furulyázni, és ezzel fel is léptek!
A végén dörgő vastapsot kaptak! Mindenki érezte, hogy ez egy milyen különleges pillanat!
A gyimesi csángó tánc nemcsak a nézőknek, de nekem is nagy örömet okozott, mivel én is
részt vehettem benne. André Csaba egy igazi férfiesszencia! Tud énekelni, táncolni és nagyon
vidám, így öröm tőle tanulni! Széles András kedves vidám egyénisége és profi citerajátéka,
betanított összeállítása, tanítványaival közös, fergeteges szereplését követte a mindenkit dalra
fakasztó közös éneklés.
Utána még hajnalig ment a tánc, éneklés beszélgetés és nehéz szívvel búcsúztunk!
Ez hogyan jött létre?
Vannak segítők, akik a háttérben maradnak, de rengeteget segítenek pl. a szállítással Sulcz
úr, Dr Büki Éva a szervezéssel, Detti és Bozsogi János az egész napos szervezéssel, ami
egy nagyon nehéz feladat! Több helyen kellékek, emberek időben ott legyenek, hogy aki
kap annak az ajándék ott legyen, személyes legyen stb. ez egy nagyon nehéz és sokrétű
feladat, de Detti hibátlanul és kedvesen mosolyogva ezt hozta Jánossal és a csapattal!
Kell még egy magányos hős, Birinyi József, aki a tábor vezetője, szervezője , megálmodója
és művészeti vezetője 25 éve!
Ehhez kell még egy csapat is, akikkel közösen, fáradhatatlanul szervezik, vezetik a tábort pl.
Méri néni, Kovács úr, és Birinyi András!
Sok mindenről, mindenkiről lehetne még írni pl. az egri Gajdos együttesről, akik nagyon ól
játszanak és tanítanak, muzsikálnak, hajnalig szebbnél szebb nótákat!
Feri bácsiról, akinél egész nap lehet tanulni a nádsíp-készítéstől a kereszt faragásig sok
mindent, vagy Pál Pista bácsiról, aki 92 éves és ég tanít dudálni, énekelni és közben
nagyon jó bemondásai vannak! Öröm vele beszélgetni, annyi jó története, dala van!
Az is nagyon jó, hogy a táborozók nagy része ezeket az értékeket továbbviszi és a saját
tudásával gazdagít minket és a környezetét!
Én jövőre is jövök és szeretnék egy kezdő, vagy újra kezdő táncot vezetni, mert talán
erre is lenne igény! Ádler Írisz és Böde Pista profi táncosok! Ők magas szinten tanítják a
haladókat és az is jó, hogy itthoni táncokat is tanítanak lenyűgöző tudással és biztonsággal!
Ennyi lenne a beszámolóm, és ha valakit megbántottam, attól bocsánatot kérek! Nem akarattal
történt!
A helyi segítőinket is jó lenne jövőre hívni pl., Gabikát, aki agyagozott, vagy kérni a lovaglás,
kocsikázás lehetőségét, ami sok örömet okozott.
Köszönet mindenkinek, hogy a tábor létre jött és működött a szervezőknek, a segítőknek és a
résztvevőknek!
Remélem, jövőre találkozunk és mindenki hoz egy barátot!
Tisztelettel Boros András /András bácsi/.
Bp. 2010. VIII. 16.
Most ért véget a 25. tábor Örkényben.
Rengeteg élményem van, ezzel nem lehet betelni! Nekem tündérien jó volt!
Miért kérdezik sokan, hiszen voltak gondok pl. egyik nap nem ettem meg a levest, vagy sokat kellett várni az ebédre!
Ez igaz, de olyan számolatlanul áradt ránk a sok felhalmozódott tudás, évezredes tapasztalat, kifinomodott mesterfogás, gyönyörűséges dallam és jellegzetesen magyar tánclépés, hogy ez számomra olyan volt, mint egy zuhatag!
Mint a víz ömlött mindenkire a sok jó, szép és igaz! Aki vette a fáradságot a beleállt a zuhatagba, közepébe, az rengeteget kapott., Aki óvatoskodott az is bőven vihetett haza tudást, tapasztalatot jó érzéseket, de még aki nem jött be, az is kapott néhány szivárványos cseppecskét, ebből a régi, de csodálatos zamatú kultúrából, ami a miénk! Tovább kellene adni!
Rajtunk múlik, hogy fiatalos lendületes lesz, vagy egy szép kicsit poros múzeumi tárgy!
Számomra csodálatos élmény volt, hogy Angliától Észtországig mindenütt vannak emberek, főleg magyarok, akiket ide hív a kultúránk szeretete és az összetartozás élménye!
Az ember hullámtermészetű lény! Akkor boldog, ha közösen rezeg! Az éneklés, a kézműveskedés, de talán legerősebben éneklés és tánc közben ezt megérezzük, különösen, ha jó emberekkel vagyunk együtt és mi is szívvel, lélekkel rész akarunk ebben venni!
A közös rezgés lehet sok minden pl., közös filmnézés stb., de nekem hosszú évtizedek tapasztalata alapján a legerősebb és gyorsabb módszer a közös éneklés! A közös dallamokat, azonban meg kell tanulni. Ez kicsit fáradságos, de már tanulás közben is gyönyörűséges!
Így és itt lelkes és különleges tanároktól öröm tanulni, és azután amikor ezt közösen előadják látszik az embereken, hogy ettől boldogok! Ehhez nem kell inni, benyalni a kábítószert, de fizetni kell! Tanulással, gyakorlással, a jó tanárok, barátok megkeresésével, akik lelkesen tanítanak, így öröm tőlük tanulni!
A gála műsor nagyon szép volt!
A hét elején a sok téblábolásból, ügyetlenkedésből egy olyan műsor kerekedett ki, hogy a TV-ben is vetíthető az ott készült felvétel!
A sok apró nép, lelkesen csillogó szemmel verte a citerát Éva néni vezetésével, ahogy díszítgette a zenét más hangszerekkel, azt még nézni is jó volt, hát még milyen lehetett ebben részt venni!
A sok ének, zene, tánc közben csak úgy kavarogtak bennem az érzések. Miért nem értékeli ezt sok ember? Miért utánoz más népeket? Azok is, ő is tudja, hogy utánzó! Miért akar valaki másodosztályú utánzó helyett, büszke magyar lenni?
Fantasztikus volt hallgatni Budai Ilona tanítványait, akik közül ez egy kápát-aljai, egy erdélyi és egy délvidéki leányka együtt énekeltek, de gyönyörűségesen!
Ezt talán nehéz lenne egy német, francia, és spanyol leánykarnak!
A másik szívszorító, könnyeztető élményem volt amikor a Moldvából jött Legedi László István egy Angliából hazajött daunkóros fiúcskát megtanított furulyázni, és ezzel fel is léptek! A végén dörgő vastapsot kaptak! Mindenki érezte, hogy ez egy milyen különleges pillanat!
A gyimesi csángó tánc nemcsak a nézőknek, de nekem is nagy örömet okozott, mivel én is részt vehettem benne. André Csaba egy igazi férfiesszencia! Tud énekelni, táncolni és nagyon vidám, így öröm tőle tanulni! Széles András kedves vidám egyénisége és profi citerajátéka, betanított összeállítása, tanítványaival közös, fergeteges szereplését követte a mindenkit dalra fakasztó közös éneklés.
Utána még hajnalig ment a tánc, éneklés beszélgetés és nehéz szívvel búcsúztunk!
Ez hogyan jött létre?
Vannak segítők, akik a háttérben maradnak, de rengeteget segítenek pl. a szállítással Sulcz úr, Dr Büki Éva a szervezéssel, Detti és Bozsogi János az egész napos szervezéssel, ami egy nagyon nehéz feladat! Több helyen kellékek, emberek időben ott legyenek, hogy aki kap annak az ajándék ott legyen, személyes legyen stb. ez egy nagyon nehéz és sokrétű feladat, de Detti hibátlanul és kedvesen mosolyogva ezt hozta Jánossal és a csapattal!
Kell még egy magányos hős, Birinyi József, aki a tábor vezetője, szervezője , megálmodója és művészeti vezetője 25 éve!
Ehhez kell még egy csapat is, akikkel közösen, fáradhatatlanul szervezik, vezetik a tábort pl. Méri néni, Kovács úr, és Birinyi András!
Sok mindenről, mindenkiről lehetne még írni pl. az egri Gajdos együttesről, akik nagyon ól játszanak és tanítanak, muzsikálnak, hajnalig szebbnél szebb nótákat!
Feri bácsiról, akinél egész nap lehet tanulni a nádsíp-készítéstől a kereszt faragásig sok mindent, vagy Pál Pista bácsiról, aki 92 éves és ég tanít dudálni, énekelni és közben nagyon jó bemondásai vannak! Öröm vele beszélgetni, annyi jó története, dala van!
Az is nagyon jó, hogy a táborozók nagy része ezeket az értékeket továbbviszi és a saját tudásával gazdagít minket és a környezetét!
Én jövőre is jövök és szeretnék egy kezdő, vagy újra kezdő táncot vezetni, mert talán erre is lenne igény! Ádler Írisz és Böde Pista profi táncosok! Ők magas szinten tanítják a haladókat és az is jó, hogy itthoni táncokat is tanítanak lenyűgöző tudással és biztonsággal!
Ennyi lenne a beszámolóm, és ha valakit megbántottam, attól bocsánatot kérek! Nem akarattal történt!
A helyi segítőinket is jó lenne jövőre hívni pl., Gabikát, aki agyagozott, vagy kérni a lovaglás, kocsikázás lehetőségét, ami sok örömet okozott.
Köszönet mindenkinek, hogy a tábor létre jött és működött a szervezőknek, a segítőknek és a résztvevőknek!
Remélem, jövőre találkozunk és mindenki hoz egy barátot!
Tisztelettel Boros András /András bácsi/.
Bp. 2010. VIII. 16.
Kapcsolódó írások:
Loading...