A táborról

A Kis- és Nagykunság között fekszik Lajosmizse, az a hely, amely 10 éve ad otthont a Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánc Tábornak. 15 éven keresztül működtek már Örkényben, Dabason, Kunszentmiklóson, Táborfalván, Budapesten és végül Lajosmizsén. A rendezvény most tehát nevezetes évfordulóhoz érkezett; a 25 születésnapjához. Nézzük, és milyen helyről indult, amelynek légköre meghatározta, áthatotta az egész országot érintő, sőt külföldre is kiszélesedett mozgalmat.Itt található az Alföld legsűrűbben tanyásodott területe. Ez a forma jellemző a Duna–Tisza közének középső és déli részére, valamint a Tisztántúl nyugati felére. Eredete visszanyúlik a török hódoltság idejére. A szpáhik által kizsigerelt falvak lakói elszökdöstek, s így nagy üres területek alakultak ki az Alföldön, miközben a szultán által birtokolt helyeken mezővárosok fejlődtek. (Kecskemét, Kiskunhalas stb.) A török uralom megszünte után, az utódok visszaköltöztek a régi, családjuk által művelt területekre, és saját földjükön építettek házat. Ezekben eleinte csak nyáron laktak, a későbbiekben már végleg kiköltöztek. A magányosan álló kis „birtokok” képezték aztán a tanyavilágot. Mindezt a Lajosmizséhez tartozó Tanyamúzeum, több mint 300 gondosan válogatott néprajzi tárgya bizonyítja.

Nem messze van Bugac, a Kiskunsági Nemzeti Park gyöngyszeme, ahol a buckavonulatok szélárnyékában, a semlyék, szikes tavak közötti gerinceken, jellegzetes homoki legelők biztosították a hatalmas gulyák (szürke marhák), ménesek, fehér és fekete rackák, valamint a „szőke” mangalicák táplálékát. A csaknem kipusztult állatfajták tényésztése, – a korszerű genetikai tudománynak köszönhetően -, ismét fellendűlőben van. A ligetes, erdős sztyepp-jellegű tájon, a természetes élővilág is egyedülálló értéket képvisel (madárvilág, ősborókás stb.).

De érdemes utánanézni, miként is lett a futóhomokból aranyhomok. Köztudott, hogy az akác és a szőlő ültetése volt, ami a homok megkötésében szerepet játszott. Ám néhány helyen speciális terményekkel is el lehetett, lehet ezt érni. Kecskeméten pl. a világhírűvé vált sárgabarackkal, Táborfalván pedig a földieperrel (amit itt szamócának neveznek), a határban termő spárga is messzeföldön híressé vált, s az emberek megélhetését biztosítja.

A nehéz fizikai munka mellett, mindig akadt a vidéknek egy-egy nótafája vagy muzsikása, aki megszépítette az ünnepnapokat. Ilyen ember volt Táborfalván például id. Birinyi András, aki az emberek, lakodalmak jókedvű nótafája és zenésze volt. Idősebb gyermeke, András a hangszerkészítés népi iparművészetében követte édesapját, József pedig több mint 20 hangszeren játszik, és vég nélkül teremti meg a lehetőséget a népzenét szerető gyermekek, felnőttek tanulásához, szerepléséhez, ugyis, mint a KÓTA társelnöke és világjáró hangszertudós.

Birinyi József tanítványaiból 1978-ban megalakult a Táborfalvi Csutorás Együttes. Meghatározói lettek a térség népzenei mozgalmának. Kétszer is Ki mit tud döntősök voltak és felsorolhatatlanul sok arany- kiemelt stb. díj birtokosai, és számtalan rádió- és tv-felvétel szereplői. Soraikból öten kapták meg a Népművészet Ifjú Mestere címet, ketten hangszerkészítésből érdemelték ki a Népi Iparművész kitüntetést. Ma már remek oktatók váltak a tanítványokból. Az együttes szűkebb hazáján kívül, a nagyvilágban is hirdeti a magyar népzene szépségét, örökérvényűségét. (Párizs, Bécs, Middlesbourgh, Sevilla, Szöül, Moszkva, München, Lion, Riga, Tallin, Helsinki, Varsó, Pozsony, Prága, Nagyvárad, Genf, Burgenland stb.)

Kisugárzásuk hatására számos népzenei együttes és művészeti iskola létesült. 1985 óta rendezik meg rendkívül nagy sikerrel, a Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánc Táborokat, és a KÓTA-val közösen az Országos Népdalkör- és Zenekarvezetői Tanfolyamokat. 150-200 fő a résztvevő minden esztendőben, a szó legszorosabb értelmében, külföldiekkel vegyesen (Kanada, Írország, Kína, Szlovákia, Ukrajna, stb).