cikkek a táborokról és egyéb kapcsolódó eseményekről

Csutorás Tábor 2013

Idén nyáron is "Csutorás táborozók" pezsdítették fel Örkény város életét. Egy héten át. Nemcsak a Pálóczi Horváth István Szakkollégium volt hangos a zenészektől – hallhatták a népzenét a várost körbejáró lovas kocsikról, a tájház udvaráról, vagy a művelődési ház díszterméből az oda érkezők, az arra járók. A népzenekedvelő énekesek és muzsikusok a dabasi strandot sem hagyták ki. A Csutorás Strandfesztivál nemcsak a táborozóknak nyújtott maradandó élményt; a fergeteges hangulat az ott strandolókat is magával ragadta. Közös, rendhagyó táncház és ének a medencékben, népzenei koncert a strand közepén, spontán citerás örömzenélés a büfénél, táncház a medencék körül. Mindez csak egy része annak az élményhalmaznak, amivel gazdagodhattunk a Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánc Táborban, valamint a Csutorás Fióka Táborban.

Mitől tud 28 éve minden nyáron megújulni ez a tábor? Hogyan tud az állandóság mellett folytonos megújulást is felmutatni? Ilyen kérdések merültek fel bennem, miközben a citerás foglalkozások közti pihenőmet töltöttem. A válasz megadásakor elsőként említem Birinyi Józsefet, a tábor vezetőjét, akinek fáradhatatlansága, elhivatottsága, az ügy iránti alázatos munkája példaértékű. A tábor szervezésében és lebonyolításában segédkező társaival együtt egy fiatalos, lendületes, kreatív csapattal alkotja a tábor alappillérét.

Az állandóság képviselője számomra a 95 éves dudás, énekes Népművészet Mestere, Pál Pista bácsi Tereskéről, aki évről évre elhozza magával a táborozóknak azt a szerteágazó folklórtudást, amibe ő még beleszületett, mi pedig már csak megtanulhatjuk, eltanulhatjuk, tudatosan követhetjük. Számára kedves emlékeket, élményeket felidéző népdalokat tanít, reggeli közös éneklést tart, a fiatal dudás legényeknek mutatja meg a hangszerjáték fortélyait. "Szeretem őket tanítani, csak az a baj, hogy már bennem a tüdő nem úgy működik." – Pista bácsi így fogalmazott. Mi, fiatal oktatók azonban időnként megirigyeltük erejét, energiáját, amivel a napi 5 órás foglalkozásokat tartotta közeledvén a 100 évhez.

Az állandó megújulás jegyében évről évre új külföldi előadók, művészek látogatják táborunkat. A Csutorás Tábor állandó tanára, muzsikusa, Kovács László jóvoltából, Georgia Gulea a bukaresti Zeneakadémián végzett, brassói pánsíp-művésznő jelenlétével, virtuóz játékával gazdagította a csutorás élményt 2013-ban. Kovács Lászlóval, a "tábori zenekar" közreműködésével adott közös, fergeteges koncertjükön a román és magyar népzenét összekötő hidat álmodták és valósították meg, de régi magyar zenét, sefard zsidó dallamokat, más népek zenéjét is életre keltettek. A táborban szerzett élményeiről, tapasztalatairól kérdeztem Georgiát:


Honnan értesültél a Csutorás Táborról? Miért döntöttél úgy, hogy ellátogatsz Magyarország közepére, Örkénybe?

Kovács Lászlótól hallottam róla, akivel közös koncertet terveztünk a táborba. Továbbá nagyon szerettem volna megtanulni citerázni, és itt erre is lehetőségem nyílt.

Hogy érezted magad? Mi tetszett leginkább ebben a táborban?

A Csutorás Tábor teljesen új volt számomra, semmit nem tudtam róla korábban. Nagyon jól éreztem magam, és nem is tudok egyetlen dolgot mondani, ami a legjobban tetszett. Sok kedves és érdekes emberrel ismerkedtem meg, és új dolgokat csináltam, amit ezelőtt még nem. Például elkezdtem citerázni, amit már régóta nagyon szerettem volna. A tábor koncepcióját és célkitűzését is kiemelném: a régi hagyományok életben tartása a fiatalokat is megszólító modern formában és hangulatban. Ez nekem nagyon tetszik, és igazán hasznosnak tartom.

Különbözött-e valamiben ez a tábor az általad eddig megismertekhez képest?

Igazából ez volt az első népzenei tábor az életemben, korábban nem voltam ilyen helyen Romániában – de nagyon örülnék, ha nálunk is lenne ehhez hasonló.

Hogy érezted magad román népzenészként a magyar népzenészek között?

Mindenki nagyon barátságos és nyitott volt velem az egész tábor ideje alatt – nemcsak a foglalkozásokon, hanem a szabad programok alkalmával is. Az idegen nyelven való kommunikáció sem okozott gondot, mert néhányan egészen jól beszéltek angol nyelven. A zenészek, akikkel együtt játszottam szintén nagyon kedvesek, alkalmazkodóak és viccesek voltak. Élveztem a velük való közös zenélést.

Felfedeztél-e hasonlóságot az általad játszott és ismert dallamok, illetve az itt hallottak között?

Erdély, Bánság, Bánát azon részén ahonnan én származom a magyar és a román zene nagyon hasonló, szorosan együtt él. Észrevettem, hogy a táborozók nagyon kedvelték a moldvai népzenét, ami tulajdonképpen románnak is tekinthető, hiszen ezen a területen a románok és a magyarok közös tánczenéje található. Úgy látom, hogy kölcsönöztünk, átvettünk egymástól dallamokat - amelyet Bartók Béla mutatott ki tudományos igénnyel először - de ez természetes, ha két nép sokáig együtt él.

A táborban önálló koncertet adtál, ezen kívül a hét folyamán több kisebb eseményen léptél fel. Mi a véleményed a magyar közönségről?

A magyar közönség nagyszerű! Úgy gondolom, hogy újabb élmény volt számukra a pánsíp, mint hangszer és mindaz, amit ezen egyszer virtuóz, másszor érzelmesen játszani lehet.

Említetted, hogy régi vágyad volt megtanulni citerázni. Az egy hetes tanulás után hogy érzed, kedvet kaptál a folytatáshoz is?

A táborba elsősorban azért jöttem, hogy citerázni tanuljak. Mindezt pedig azért, mert Romániában valaha volt egy ehhez hasonló hangszer, amit használtak, de ez mára már eltűnt. A citera mellett érdekesnek találtam a tekerőt – ezt a magyar népi hangszert korábban nem ismertem.

Sok jót elmondtál az itt töltött egy hetedről, ezek szerint kellemes élményekkel gazdagodtál. Mit gondolsz, a jövőben leszel még Csutorás Táborozó?

Igen, nagyon jól éreztem magam és köszönöm mindezt Kovács Lászlónak, a tábor szervezőinek, Birinyi Józsefnek és a zenészeknek, akikkel együtt dolgoztam! Bízom benne, hogy a jövőben lesz még alkalmam ellátogatni a Csutorás Táborba!

Az új vendégek, és a teljes korollót átfogó táborozók mellett, minden évben összegyűlik az a csapat, akik már évtizedek óta Csutorás táborozók. Úgy gondolom, hogy az állandóságot ők is képviselik és számukra is minden évben új élményt tud nyújtani ez az intenzív, népzenével, néptánccal, kézművességgel, népzenei képzéssel, fiatalokkal, idősebbekkel, énekesekkel, zenészekkel, tanulással és szórakozással teli egy hét. A minden évben érkeznek a Csutorás Táborba kiemelkedő tehetségek, gyerekek, fiatalok, akik térítésmentesen tanulhatnak, töltekezhetnek szellemi tarisznyáikba, hogy megalapozottan, még eredményesebben, stílusosabban, elhivatottabban művelhessék hagyományainkat, népzenénket. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma Nemzeti Tehetség Program pályázatán nyert támogatást a Táborfalvi Közművelődési és Népzenei Egyesület, a "Tehetséges fiatalok nyári művészeti rendezvényeihez", amely segítségével 25 tehetséges fiatal képzését, táboroztatását, részbeni utógondozását tudta biztosítani térítésmentesen az egyesület. Már hagyomány, hogy a tábor rendezői, támogatói elősegítették, hogy sokan kedvezményesen jöhessenek, tanulhassanak, élményt kapjanak a Csutorás Táborokban. Sok Kárpát-medencei élre törő népdalénekes, zenész indítója a Csutorás Tábor.

A tábori munkát, eredményeket méltón felvonultató, bemutató Csutorás Gálaműsor volt a korona, amelyről televíziós felvétel készült. A hegedűnél alig nagyobb gyerekek koncertezhettek együtt tanáraikkal. A táborban citerázni, furulyázni, cimbalmozni, brácsázni, tilinkózni, tekerőzni, táncolni tanuló kezdők mellett nagy sikerrel mutatkoztak be a haladók és mesterek is. A Csutorás családi tábor igazi élményt jelentett minden korosztálynak. Kiteljesült a táboralapító, vezető, Birinyi József mondása: "Örökségünk a ma élményével jövőnk alapja".

Köszönet a szervezőknek, oktatóknak, segítőknek, a házigazda városnak, iskolának, a KÓTA-nak, a Táborfalvi Közművelődési és Népzenei Egyesületnek, és természetesen a támogatóknak, akik hozzájárultak hagyományaink átadásához, éltetéséhez. (Nemzeti Kulturális Alapprogram Népművészeti Kollégiuma, NKA, Örkény város, Táborfalva, Tatárszentgyörgy községek, Pest megyei Kormányhivatal, AMKA, Örkényi Takarékszövetkezet, Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Ceglédi Tankerülete és sok más támogató.)

Ha valaki kedvet kapott a táborhoz, vagy csak bepillantana az itt folyó munkába, hangulatba, az megteheti mindezt a www.csutorastabor.hu oldalon és a Facebook két Csutorás Tábor lapján található Csutorás Mozaik kisfilmjein, fotóin, beszámolóin keresztül. Ezen kívül ugyanitt már jelentkezni is lehet a XXIX. CSUTORÁS NEMZETKÖZI NÉPZENEI ÉS NÉPTÁNC TÁBORBA. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Hamarosan ismét indul Budapesten a Csutorás Klub, valamint a táborozók igénye alapján Csutorás Tábort hozhat a Mikulás, mert lesz a téli iskolai szünetben is nyújtott hétvégés Csutorás Téli Tábor.

Berta Alexandra

egykori Csutorás táborozó, ma oktató, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatója




Népi hangszerek készítése

Ezzel a címmel vehetjük kézbe Birinyi József – többek között hangszertudós - munkáját. Az egész sorozat hasznos, érdekes "Fortélyok"-at tartalmaz, és valóban mindenféle kedves és ügyes dolgokra tanítja meg az olvasót. A CSER Kiadó gondozásában jelent meg, esztétikailag is nagyszerű élményt nyújtva.
Ma, amikor a tv, a komputer teljesen leköti a gyermekeket, elszakítva a családi és a nagyobb közösségektől, megfosztja a hasznos beszélgetésektől, Birinyi könyve többszörösen értékes, mert aki a kezébe veszi, kedvet kap ahhoz, hogy hangszerkészítés ürügyén vissza, de legalábbis közelebb kerüljön gyermekéhez, az agyat és a kezeket egyaránt kreativitásra kényszerítve, megismerve a közös munka gyönyörűségét. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy a kiadvány "csupán" a gyermekek lekötését, szórakoztatását szolgálja. Rengeteg ismeretet nyújt, hiszen magyarázatokkal szolgál az egyes hangszertípusok, hangszercsaládok vonatkozásában. Bepillantást nyerhetünk a hangok és a zenei hangok különbözőségéről, az elkészítési módokról, a felhasználható anyagokról, a zenészek személyiségéről, az idők folyamán kialakult lehetőségeikről, változásairól, a zenével kapcsolatos hiedelmek világából stb.
Álljon itt bizonyítékul néhány sor a Szerző előszavából: "Régen énekkel és a tilinkó szavával csalogatták elő a tavaszt, a megújulást, az esőt, a napsütést. Zajkeltőkkel (kereplő, kolomp, láncosbot) űzték el a telet, a betegségeket, a rossz szellemeket. A hangszerek ma is a csodatétel eszközei: gondoljunk csak a katartikus hatást elérő hangszeres virtuózokra, az érzelmeket indító lágy hangzásra stb. Minden hangszernek, minden értő muzsikusnak emberfeletti ereje van. A hangszer és a zene a szerelem, a varázslás eszköze."
Csodálatos képek teszik szemléletessé, mind a hangszerkészítés fázisait, mind pedig a kész instrumentumok használatát. Ahogy a gyönyörű gyermekeket látjuk az elkészült pánsípon vagy körtemuzsikán játszani, nem lehet kétségünk a megvalósítás öröméről, sikeréről. De beszéljenek továbbiakban a fotók, amelyeket Pecsics Mária, a Szerző, Barati Antónia, és Birinyi Bella készített.
Jó szívvel ajánlom mindazoknak a karácsonyfája alá a szép kivitelű, hasznos könyvecskét, akik lehetőséget kínálnak családtagjaiknak arra, hogy az ajándékozás újdonságával, az összetartozás örömét is fokozzák.

Dr.Gerzanics Magdolna

www.gerzanics.hu
www.tradicio.hu

A könyv megrendelhető a birinyi@tradicio.hu e-mail címen.




Kikapcsolódás vagy szakmai továbbképzés? - A tábori keretek között zajló népzeneoktatásról

Beszámoló a XXVII. Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánc táborról

Az idei nyáron augusztus 5. és 12.-e között a Csutorás – táborozóktól volt hangos az örkényi Pálóczi Horváth István Szakképző Iskola. A gyerekek szüleikkel, a felnőttek az ismerősöket, barátokat üdvözölve foglalták el szállásukat a kollégiumban.

A megérkezés izgatottsága, a rég nem látott zenésztársakkal való találkozás öröme ilyenkor egészen sajátos hangulattal tölti meg az épületet. Az esti tábornyitón bemutatkozik a vezetőség, a tanárok – ki egy fejbólintással és kedves mosollyal, ki zeneszóval. Az oldottság az esti első táncházban teljesedik ki.
Másnap aztán elkezdődik a munka. Egy hét intenzív tanulás következik a választott hangszereken, illetve a táncórákon, napi 5 órás foglalkozásokkal. Természetesen a műhelymunka mellett a tábor változatos programokat is kínál: előadások, filmvetítések, kirándulás, strandolás, koncertek, kézműves és hangszerkészítő foglalkozások, táncházak, amelyek mind aktív és hasznos kikapcsolódást biztosítanak.
Amikor 12 évesen először vettem részt a Csutorás Táborban, egyáltalán nem éreztem soknak, a délelőtti 3, illetve délutáni 2 órás citeraórákat. Pedig egy gyereknek figyelemmel végigülni még néha a 45 perces iskolai tanórát is nehéz. A kulcsszó azt hiszem a tanóra. A táborban nem tanórák vannak. Közös zenélés, valami új dolog megismerése, régi ismeretek kibővítése kötetlenebb és közvetlenebb közegben. A tanár adott esetben 2 generációval a tanítványa előtt jár, és az egy csoportban tanulók életkorában is jelentős különbségek mutatkozhatnak. Ennek ellenére hatékonyan tud együtt dolgozni tanár és tanítvány, illetve a csoport. Elgondolkodtató, hogy mi lehet ennek az oka és, hogy mennyire különleges formája ez a népzenetanulásnak és tanításnak.



Ez a szervezeti forma sokkal közelebb áll a hagyományos közösségekben megvalósuló tudásátadás kereteihez, mint a zeneiskolai, intézményes oktatás. Az egyéni órák helyett itt csoportos foglalkozások vannak, ahol a táborozó egy hét alatt a közös munka és az együttzenélés közben közösségi élménnyel is gazdagodik. Arról nem is beszélve, hogy az itt kötött barátságok és szerelmek akár egy életre szólhatnak.
Nagyobb tudásanyag átadására ad lehetőséget az oktatás ilyen szervezeti formája, azonban a tananyagban való elmélyülésre itt nincs lehetőség. Ideális esetben ez a tábor után önállóan, illetve a szaktanárok segítségével megvalósulhat. Az egy hét alatt a táborzáró gálaműsorra összeállított produkciók kidolgozása is bőven elegendő feladat tanároknak és tanítványoknak egyaránt.
Kiemelném a hitelesség kérdését, ami a népzeneoktatás egyik kulcsfogalma. A Csutorás Táborban a résztvevők adatközlő énekesektől és hangszerjátékosoktól közvetlenül láthatják és hallhatják az általuk közvetített hagyományos zenei kultúrát. Nagy élmény ez gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.



Hiszen például Pál Pista bácsit, az utolsó magyar dudást látni már önmagában nagy élmény. Annak jelentőségét, hogy énekét, hangszerjátékát, történeteit hallhatjuk, tőle tanulhatunk, azt hiszem, nem kell kifejtenem. A népzene és néptánc eredeti funkciójában is meg tud szólalni az esti táncházakban, ahol falusi bálok, mulatságok, családi összejövetelek hangulata elevenedik meg. A zenészek közé és a táncba bárki beállhat. Ez is egy fontos tanulási színtér. Ahogy az régen is zajlott, a gyerekek a zenészektől ellesték a fogásokat, a háttérből próbálták velük együtt játszani a dallamot, és elsajátítani a technikai részleteket. Ennek XXI. századi megfelelőjét figyelhetjük meg ilyenkor. A zenekar középen ül, és melléjük, mögéjük csatlakoznak a táborozók, akik néha kiállnak és figyelnek, néha pedig együtt muzsikálnak a "nagyokkal". Táncházban muzsikálni egészen más élményt nyújt, mint akár a színpadon, akár a tanórákon, foglalkozásokon zenélni. Emellett fontos, hogy akik a népzenével komolyabban szeretnének foglalkozni, megismerjék az ilyen helyzeteket, megtanuljanak tánc alá muzsikálni. Különösen igaz ez a citerásokra, akik mára sajnos szinte teljesen kiszorultak a táncház mozgalomból.



Örömmel mondhatom, hogy a Csutorás Táborban a vonós és moldvai táncházak mellett a padkaporos, citerás táncház is helyet kap. Bízom benne, hogy ehhez hasonlóan egyre több helyen nyílik majd lehetősége a citerásoknak is tánc alá muzsikálni.

Az egy hetes kemény munka gyümölcseit a tábort záró gálaműsoron mutatják be a csoportok. Az idei évben a Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánc Tábor gálaműsorát nem csak a színvonalas, igényes produkciók tették emlékezetessé, hanem egy meglepetésszerű díjátadás is. Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Alapítvány Kuratóriumának elnöke Ex Libris Díjjal jutalmazta a 27. születésnapját ünneplő Csutorás Tábort. A kitüntetésre méltán lehet büszke Birinyi József, a tábor vezetője, aki a szervezésben nyújtott kitartó, és elkötelezett munkája mellett minden évben a tábor szakmai irányítását is kifogástalanul tudja végezni.

Kívánom a Csutorás Tábornak, hogy még sokszor 27 évig nyújtson élményt kicsiknek és nagyoknak, oktatóknak és táborozóknak egyaránt, hogy kiteljesíthessék a tábor jelmondatát: "Örökségünk a ma élményével jövőnk alapja"!

Berta Alexandra





ZeneSzó - Beszámoló a szászfenesi zenei hagyatékról

A jelenkor emberének ebben az állandóan változó közegben nehéz felismerni az igazi kulturális értékeket és megtalálni saját identitását. Ebben segíthet a hagyomány elemeinek bemutatása, beépítése az emberek mindennapi életébe. Segítenek ebben neves gyűjtőink, akik fáradhatatlanul keresik, keresték nemzeti értékeinket. Ahhoz, hogy a hagyomány értékei beépüljenek a mai és a jövőbeni kultúrába, és áthassa az emberek életét, szükség van a hagyományőrző- és teremtő kezdeményezésekre, amelyek célja egyrészt a régi hagyományok továbbvitelre, továbbadása, új tartalommal való megtöltése, és ezek által az adott hagyomány életre keltése. A bemutatni kívánt 1983-as és 1986-os szászfenesi anyag gyűjtésében Kallós Zoltán, Székely Levente, Vavrinecz András, Könczei Csilla, Fülöp Hajnal, Csonka László, Teszáry Miklós és Pálfy Gyula vettek részt. A választás azért is esett ekkor Szászfenesre, mert itt voltak olyan – a gyűjtők számára - ismerős, vagy legalább részben ismerős adatközlők, akikkel jól együtt lehetett működni. A szászfenesi gyűjtést követő napokban pedig más-más falvakban folyt tovább a munka.
Szászfenes egy Kolozsvár szomszédságában lévő kis település, mely mára már szinte egybeépült a nagyvárossal. A nagyváros közelségének kultúraintegráló hatása igen erőteljes, az átadás-átvétel megjelenik, épp ezért a fenti gyűjtésekben szereplő dallamok mára, már csak hagyatékként vannak jelen. Már a felvételek készültekor sem volt rendszeres táncélet a faluban, körülbelül a 60-as évek közepéig az ilyen összejövetelek felszámolódtak a társadalmi átalakulásnak, leginkább a TSz-ek létrejöttének köszönhetően. Ezt követően már csak lakodalmakat szerveztek, évente úgy 1-3-at. A régi zenészgeneráció után, senki nem folytatta a hagyományt.
Azok a zenészek, akik a gyűjtéskor együtt muzsikáltak, már viszonylag összeszokott bandát alkottak, mivel a régi több bandából már csak ők "maradtak egymásnak". Csak cigányzenészekből állt ez az együttes. Fenesről a zenészek mára már mind nagyobb városba költöztek, többnyire Kolozsvárra a jobb megélhetés érdekében. A helybeli muzsikusok mind cigányok voltak, mégpedig úgynevezett "úri cigányok", akik csak a zenélésből éltek. Nem csak szüleiktől tanulták a muzsikálást, hanem képzett zenetanároktól is. A zenészcsaládok szülöttei generációkon keresztül vitték a "mesterséget". A falunak egy bizonyos részén éltek csoportosan.
Az általam feldolgozott, lejegyzett anyagban két prímás muzsikál: Muza József, Toska, és Hóka Pál. Régi híres zenésze volt a településnek Muza József Toska, ő 1922-ben született, saját gyermeke nem volt csak egy nevelt lánya, így az ő vonalán senki sem folytatta a muzsikálást. Régen minden vasárnap volt tánc a faluban, melyet táncnak, bálnak illetve kicsi táncnak neveztek. Toskáék zenéltek és mindig volt egy soron következő lány, akinek ebédet és vacsorát is kellett biztosítania, cserébe viszont ezért őneki és hozzátartozóinak nem kellett belépőt fizetniük a bálba.
115 dallam alkotja a fent említett gyűjtések anyagát. A következő típusú dallamok szerepelnek:
1. Legényesek: 33 darab, amelyek esetén többnél is előfordul, hogy összekapcsolódva egy zenei folyamatot alkotnak. Ez nem csoda, hiszen tánchoz "húzott" dallamokról van szó. A legényesekből darabszám szerint tizenhetet Muza József játszott, tizenhatot pedig Hóka Pál prímás, akiktől ugyanebben az időben vettek fel dallamokat, és a későbbiekben a két prímás dallamai összehasonlításra kerülnek.
2. Verbunk: 4 darab, ebből a két zenész, Muza József és Hóka Pál egyaránt kettőt, kettőt játszott.
3. Csárdás: 31 darab, ennek kisebb részét, nyolcat játszott Muza József, és huszonhárom dallamot Hóka Pál.
4. Szapora: 22 darab, tizenhatot Toska, hatot Hóka Pál muzsikált.
5. Keserves: 10 darab, Muza Józseftől kettőt, Hóka Páltól nyolcat vettek fel.
6. Hajnali: 11 darab, Toskától hat, Hókától öt felvétel, illetve dallam.
7. Egyéb műfajú dallamok: Olyan dallamokat csak Toska játszott, amelyek egyik, eddigi szokványos kategóriába sem sorolhatók. Ilyenek: Invertita, egy dallam, Gyászinduló: két dallam, Menyasszonykísérő: egy dallam.
A prímások egyedi játékmódját tekintve állítható, hogy Hóka Pál játékmódja cifrább, mint Muza József, Toskáé, ő több módosított, esetenként hangnemidegen hangot szerepeltet. Alapvetően az "egyszerűbb" hangnemek dominálnak játékukban, azonban más, nehezebbnek tűnő, több "b"-s hangnemekből, - úgy, mint c-moll, g-moll, melyeket a hegedűn nehezebb fogni- is viszonylag sok szerepel. Azért fogalmaztam úgy, hogy nehezebbnek tűnő, mert valójában a konkrét hangsorban nem is szerepel olyan sok "b" módosítás. Ennek oka, hogy soha nem természetes moll hangsort játszik a zenész, melyben minden hang előjegyzés szerint szerepel, hanem összhangzatos, vagy más néven harmonikus moll szerepel, melyben a 7. fok, -az alaphangra vezető- fel van emelve, illetve melodikus, másik nevén dallamos mollt játszik, ahol a 7. fok mellett, a 6. is fel van emelve.
Szeretném, ha az ezekről a gyűjtésekről készült lejegyzéseim, elemzéseim segítséget nyújtanának Szászfenes zenei hagyatékának megismeréséhez és a népzenészek számára egy repertoárba beépíthető új anyag válna így elérhetővé.

Dulainé Madarász Annamária




Csutorás Táborban - Ma is "csak tiszta forrásból"

A nyaralásnak vége, de a tábor zenei élményei nem halványodnak. Gyermekeim újból és újból kérik, hogy hallgassuk meg a megtanult táncok zenéjét. Janka lányom magától előkapja gyönyörű, új moldvai furulyáját, amiért tanára, Legedi László István két teljes napot úton volt. Hajnalka lányom már tervezgeti, hogy melyik moldvai táncokat tanítsa meg a heidelbergi magyar cserkészcsapatban. Levente fiam folyamatosan kísérletezik a citeráján a táborban tanult dalokkal, s próbálja előcsalni a Széles Andrástól és Berta Alexandrától ellesett fogásokat. Engem ez nagyon meghat, hiszen Budapesttől 1000 km-re Németországban élünk, s bár igyekszem itthon is a magyar kultúra gyöngyszemeit gyermekeimmel megismertetni, egy ilyen egyhetes intenzív tábor a "tiszta forrásnál" teljesen feltölt, átformál minket. Egy olyan bővizű forrásra találtunk a táborban, ahol kulacsainkat színültig megtölthetjük.
Azon gondolkoztam, mi a titka gyermekeim (12, 10, 8 évesek) lelkesedésének, akik most harmadszorra vettek részt a táborban. Miért szaladnak a számukra éppen megkezdődött nyári szünetben a reggeli énektanulás után a háromórás délelőtti és kétórás délutáni műhelyfoglalkozásokra, s ropják este a táncot, amíg ágyba nem zavarom őket?
Sok minden közrejátszik ebben.
Kezdem a Csutorás Tábor vezetőjével, Birinyi Józseffel. Az ő lelkesedése, lendülete, hihetetlen elméleti tudása és lebilincselő hangszerjátéka a tábor motorja. Mellette szolgált Boros András táborszervező, aki –mondhatni- a tábor lelke, akinek fontos, hogy mindannyian jól érezzük magunkat, s a lehető legtöbbet tanuljunk az egy hét alatt. Jelenléte, nyugalma, figyelmessége az előadókkal, táborozókkal nagymértékben hozzájárult jó közérzetünkhöz.
Az eddigi táborokból gyermekeimben a legmélyebb nyomot a reggeli közös énektanulás során megtanult énekek hagyták, s azok közül is az első napokban megtanult énekek, mert azokat többször ismételhettük a hét folyamán. A 93 éves Pál István dudás pásztortól megtanult énekeket az előadásmóddal együtt jegyzik meg. Pista bácsi egyénisége, vidámsága lenyűgözi a gyerekeket, s mikor hozzánk, felnőttekhez szól, s hazaszeretetre buzdít minket, meghatódunk.
" A tradíció nem a hamu őrzése, a tűz továbbadása". Ez volt az idei tábor mottója, amely nagyon találóan fejezi ki a tábor célját, s jellemzi az ebben közreműködő tanárok küldetését.
Ezek a tanárok nemcsak fergetegesen tudnak zenélni, táncolni pl. az esti táncházakban, hanem a népzene területén óriási élményanyaggal rendelkeznek, gyakorlott tanárok, akiknek lelkesedése "fertőző".
Összegzésképpen a tábor kulcsszavai tudás, tapasztalat, lelkesedés, zene-és emberszeretet, valamint a hivatástudat lehetnének. S ha a jó tanárok jó zenészként jó zenét közvetítenek, akkor az eredmény sem marad el. A tanárok példaképpé válnak, a megtanult zene rögződik, s az élmény lendületet ad a következő év otthoni zenetanulásához. S hogy visszatérjek a tábor mottójához, már foglakoztatja gyermekeimet a "tűz továbbadása" is!
Számítunk arra, hogy kulacsainkat jövőre is megmeríthetjük ebben a bővizű, tiszta forrásban!

Csapodi Ildikó Karlsruhe




Vendégségben Újhartyánban

A XXVI. Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánc Tábor 2011. augusztus 9-én az Újhartyáni Német Nemzetiségi Fúvószenekar vendége volt. A meghívást Lauter Antaltól, a Zenekar művészeti vezetőjétől érkezett.
A kora esti órákban érkeztünk közel 130 fővel, majd egy jóízű, kiadós vacsorát költöttünk el a Faluközpontban, melyet az esti koncert követett. A házigazdák átfogó keresztmetszetet adtak a magyarországi német népzenei hagyományokból. Elsőként az újhartyáni Sváb Parti zenekar mutatta be műsorát, ők marsot, polkát és walcert játszottak összecsiszoltan, professzionálisan erőshangú rézfúvós hangszereiken. Később a település táncosai is felálltak, a magyarországi németség táncait a Hercel Tánccsoport tagjai ropták. A nézőket egyre inkább mulatásra, táncra indította a rezesek zenéje, a táncosok produkciója. A csutorás táborozóknak volt lehetősége két évvel korábban megismerkedni az újhartyáni ízes dallamokkal, táncokkal. A helyi bemutatkozók sorát két fiatal lány Nádas Barbara és Fail Dóra kétszólamú német népdalokat énekelve zárta, Lauter Antal harmonika kíséretével.
A sváb blokkot a Csutorás Tábor műsora követte, ahol zenészek, énekesek és néptáncosok mutatták be a magyar népi kultúra értékeit. Moldvai dallamokat furulyán és kobzán játszottak táborunk oktatói és tanulói Kovács László vezetésével. Majd mezőségi népdalokat hallhattunk Boros Erzsébettől, aki Erdélyből, Buzásbocsárdról érkezett férjével és két gyermekével Örkénybe, a Csutorás Táborba. Ezután a 92 esztendős Pál Pista bácsi, az utolsó magyar dudás állt színpadra. Dudával, furulyával és hangjával kápráztatta el a közönséget a tereskei dudás. A műsort a Gajdos Zenekar (Okos Tibor, Buborék István, Horváth Attila) és a néptánc oktatói Adler Írisz és Böde István produkciója zárta. Tőlük kalotaszegi dallamokat és táncokat láthattunk. Az izgalmas és változatos programot táncház követte, a tánctér zsúfolásig megtelt. Ekkor a közönség is belekóstolhatott a sváb táncok rejtelmeibe a Hercel Tánccsoport segítségével, majd a Csutorásoktól szatmári táncokat tanulhattunk. Az este nagyon vidám hangulatban telt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az este 9 óra tájban Örkénybe visszainduló buszok mind daltól voltak hangosak.
Bízunk benne, hogy a XXVI. Csutorás Nemzetközi Népzenei és Néptánc Tábor keretében, 2012. Augusztus 5-12. Között ismét sikeres, hasonló fergeteges közös programot rendezhetünk.

Nemcsics Bernadett
Csutorás Tábor, szervező




Miért jó Csutorás táborba járni?

Most ért véget a huszonötödik tábor Örkényben.
Rengeteg élményem van, ezzel nem lehet betelni! Nekem tündérien jó volt!
Miért kérdezik sokan, hiszen voltak gondok pl, egyik nap nem ettem meg a levest, vagy sokat kellett várni az ebédre!
Ez igaz, de olyan számolatlanul áradt ránk a sok felhalmozódott tudás, évezredes tapasztalat, kifinomodott mesterfogás, gyönyörűséges dallam és jellegzetesen magyar tánclépés, hogy ez számomra olyan volt, mint egy zuhatag!
Mint a víz ömlött mindenkire a sok jó, szép és igaz! Aki vette a fáradságot a beleállt a zuhatagba, közepébe, az rengeteget kapott., Aki óvatoskodott az is bőven vihetett haza tudást, tapasztalatot jó érzéseket, de még aki nem jött be, az is kapott néhány szivárványos cseppecskét, ebből a régi, de csodálatos zamatú kultúrából, ami a miénk!
Tovább kellene adni!
Rajtunk múlik, hogy fiatalos lendületes lesz, vagy egy szép kicsit poros múzeumi tárgy!
Számomra csodálatos élmény volt, hogy Angliától Észtországig mindenütt vannak emberek, főleg magyarok, akiket ide hív a kultúránk szeretete és az összetartozás élménye!
Az ember hullámtermészetű lény! Akkor boldog, ha közösen rezeg! Az éneklés, a kézműveskedés, de talán legerősebben éneklés és tánc közben ezt megérezzük, különösen, ha jó emberekkel vagyunk együtt és mi is szívvel, lélekkel rész akarunk ebben venni!
A közös rezgés lehet sok minden pl, közös filmnézés stb, de nekem hosszú évtizedek tapasztalata alapján a legerősebb és gyorsabb módszer a közös éneklés! A közös dallamokat, azonban meg kell tanulni. Ez kicsit fáradságos, de már tanulás közben is gyönyörűséges!
Így és itt lelkes és különleges tanároktól öröm tanulni és azután amikor ezt közösen előadják látszik az embereken, hogy ők ettől boldogok!Ehhez nem kell inni, benyalni a kábítószert, de fizetni kell! Tanulással, gyakorlással, a jó tanárok, barátok megkeresésével, akik lelkesen tanítanak, így öröm tőlük tanulni!
A gála műsor nagyon szép volt!
A hét elején a sok téblábolásból, ügyetlenkedésből egy olyan műsor kerekedett ki, hogy a TV- ben is vetíthető lenne!
A sok apró nép, lelkesen csillogó szemmel verte a citerát Éva néni vezetésével, ahogy díszítgette a zenét más hangszerekkel,.azt még nézni is jó volt, hát még milyen lehetett ebben részt venni!
A sok ének, zene, tánc közben csak úgy kavarogtak bennem az érzések. Miért nem értékeli ezt sok ember? Miért utánoz más népeket? Azok is, ő is tudja, hogy utánzó! Miért akar valaki másodosztályú utánzó helyett, büszke magyar lenni?
Fantasztikus volt hallgatni Budai Ilona tanítványait, akik közül ez egy kárpátaljai, egy erdélyi és egy délvidéki leányka együtt énekeltek, de gyönyörűségesen!
Ezt talán nehéz lenne egy német, francia, és spanyol leánykarnak!
A másik szívszorító, könnyeztető élményem az volt, mikor a Moldvából jött Legedi László István egy Angliából hazajött down kóros fiúcskát megtanított furulyázni, és ezzel fel is léptek! A végén dörgő vastapsot kaptak! Mindenki érezte, hogy ez egy milyen különleges pillanat!
A gyimesi csángó tánc, nemcsak a nézőknek, de nekem is nagy örömet okozott, mivel én is részt vehettem benne. André Csaba egy igazi férfi esszencia! Tud énekelni, táncolni és nagyon vidám, így öröm tőle tanulni! Széles András kedves vidám egyénisége és profi citera játéka mindenkit belelkesített.
Utána még hajnalig ment a tánc, éneklés, beszélgetés és nehéz szívvel búcsúztunk!

Ez hogyan jött létre?
Vannak segítők akik a háttérben maradnak, de rengeteget segítenek Pl. a szállítással Sulc úr , Dr Büki Éva a szervezéssel, Detti az egész napos szervezéssel, ami egy nagyon nehéz feladat! Több helyen kellékek, emberek időben ott legyenek, hogy aki kap annak az ajándék ott legyen, személyes legyen stb. ez egy nagyon nehéz és sokrétű feladat, de Detti hibátlanul és kedvesen mosolyogva ezt hozta!
Kell még egy magányos hős, Birinyi József, aki a tábor vezetője,szervezője , megálmodója és művészeti vezetője 25 éve!
Ehhez kell még egy csapat is, akikkel közösen , fáradhatatlanul szervezik vezetik azt a tábort pl. Méri néni, Kovács úr, és Birinyi András !
Sok mindenről, mindenkiről lehetne még írni pl. az egri Gajdos együttesről, akik nagyon ól játszanak és tanítanak, muzsikálnak, hajnalig szebbnél szebb nótákat!
Feri bácsiról, akinél egész nap lehet tanulni a nádsíp készítéstől a kereszt faragásig sok mindent, vagy Pál Pista bácsiról, aki 92 éves és él, tanít dudálni, énekelni és közben nagyon jó bemondásai vannak! Öröm vele beszélgetni, annyi jó története, dala van!
Az is nagyon jó, hogy a táborozók nagy része ezeket az értékeket tovább viszi és a saját tudásával gazdagít minket és a környezetét!
Én jövőre is jövök és szeretnék egy kezdő, vagy újra kezdő táncot vezetni, mert talán erre is lenne igény! Ádler Írisz és Böde Pista profi táncosok! Ők magas szinten tanítják a haladókat és az is jó,hogy itthoni táncokat is tanítanak lenyűgöző tudással és biztonsággal!
Ennyi lenne a beszámolóm és ha valakit megbántottam, attól bocsánatot kérek! Nem akarattal történt!

A helyi segítőinket is jó lenne jövőre hívni pl, Gabikát aki agyagozott, vagy kérni a lovaglás lehetőségét, ami sok örömet okozott.
Az elején volt egy szokatlan jelző, a tündéri.
Nekem a mesék sokat jelentenek. Ott sűrűn előfordul, hogy egy jó tündér megérint valakit és az megfiatalodik, vagy megkap valami különleges képességet a mesében! Itt az egy hét alatt többen kaptak ilyen képességeket, pl, megtanultunk táncolni gyimesi táncokat, vagy énekelni , nádsípot készíteni! Egy lány 3 nap alatt megtanult tekerőzni, ami egy fantasztikus teljesítmény!

Köszönet mindenkinek, hogy a tábor létre jött és működött, a szervezőknek, a segítőknek és a résztvevőknek!
Remélem jövőre is találkozunk és mindenki hoz egy barátot!

Tisztelettel Boros András /András bácsi/
Budapest, 2010. VIII. 16.

Ui: Sajnos Pál Pista bácsi meghalt így nélküle folytatódik a tanulás.
Szerencsére közben nagyon jó oktatók is csatlakoztak a csapathoz pl. Boros Erzsike Erdélyből, aki nagyon szépen énekel és lelkesen tanít.
Ez egy régebbi bírásom, de a lelkesedésem nem csökkent!
Nagyon várom már az idei tábort.
Jöjjön mindenki , aki szép élményekre és jó közösségre vágyik!

Budapest, 2015. április 30. Boros András